Esos napokon…
2008 szeptember 15. | Szerző: szeretetangyal |
Minden nap…minden óra…minden perc…minden pillanat…egy kulonleges alkalom…
…felállt és ezt mondta : Isten áldjon!Csak annyit mondtam : Várj még…
De O rám moslygott és elindult, ellépkedett. Egyedul maradtam, elottem
egy csukott ajtó, mogotte O. Elgondolkodtam…megbékélni, beletorodni,
keresni, és menni. Hát igen, hiába nézel fel az égre. Ha nem érted mit
tégy, ha nem tudod a szabályt, bármikor mattot kaphatsz, de hol tanuld
ha nem látod az utat?
Minden nap van egy alkalom? Mikor a borus napon esos idoben szomoru
gondoltaok busulas es komorság szallnak feled. O elment, és te nem
tudsz mit kezdeni. Vársz valamire, aminek úgyis vége…várod a
csodát..egy kulonleges alkalmat…de neked nem szabad…e borus, esos
napon, neked már nem szabad…
letaszít téged, nem is kel eros lokés, elég egy finom érintés, és a
tested nem bírja tovább, elveszti az egyensúlyt, megérzi a szelet az
arcán, a hajad szárnyal az ég felé húz, de Te esel, zuhansz, lassan, és
mélyen, nem feluletessen félsz, hanem legbelul rettegsz…és
esel…zuhansz…lejjebb, alattad sziklák…rettegsz…folnézel az
égre…rettegsz…zuhansz…a saját belsod útvesztojébe…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: