Harag

2007 október 12. | Szerző: szeretetangyal |

                   Van amikor legszívesebben széttorném a falat,

                  mikor az élet pár percre nekem már túl nagy falat,

                  és senki sem állít elém egy nagy bábot,

                 amit uthetek, gáncsolhatok, és cseszhetek rátok.

                 Belsom ajtaján az ordogom dorombol,

                 nem bemenni akar, hanem teli méreggel, bentrol,

                 s ha kitárom az ajtom, kizuhan minden harag,

                 és tombol, ver, utána semmi nem marad.

                 Ordogi énem csúnyítja jelenem,

                 a jovomben ezután a nehézségeket lenyelem,

                 és készítem a lelkem égeto konnyekre,

                 mert megolom az ordogot, s látom,

                 a haragnak lassan, gúnyossan csurog vére.

       
                 S utána már csak a csalodás marad,
                 mert mást nem szabad, nekem nem szabad…