Oszi hangulat

2007 október 11. | Szerző: szeretetangyal |

   

   
          Hallkan és alatomossan lépked szépen
          a melankolia csopogo faggyú, gyertya fénye
          A láng melyet szívunk melegsége gyújt meg
          ez a gyonyoru nyár már elballagott végleg


          Mikor még mosollyal az arcunkon futkostunk a réten
          s egyutt figyeltuk a lángolo égen
          Szívunk azon a nagy kékségen
          napként szomorúan lemégyen
 

          Lemégyen s már orokké csak pislog
          az a kis gyertyaláng, hitunk a világban meginog
          A nagy fény után most szurke lét morog
          a tudatunkban már csak az ezust holdfény forog

      
          Fáradt szívunk nem tud ellenkezni
          mikor már a lét lényegét nem bírja elemezni
          S csak hagyja, hogy a hideg szél szárnyaljon lelkével
          messze-messze a múlt joidok emlékével.